Sümeg a Balatontól mindössze 20 km-re, a Bakony délnyugati szegletében a Keszthelyi–hegységet, a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben fekszik. Határában őskori kovakőbányát, római kori település és ókeresztény bazilika romjait tárták fel.
Bármelyik irányból közeledünk a városhoz, fölénk magasodik a Bakony utolsó nyúlványán található vár, melyet a XIII. században, a tatárjárást követően IV. Béla király építtetett. 1552-től – Veszprém török kézre kerülésétől – számított végvárnak, ez időszakban a török veszélyre tekintettel építették át. A vár a Rákóczi-féle szabadságharcban játszott utoljára hadászati szerepet. Elfoglalását követően a várat az osztrákok 1713-ban felgyújtották, helyreállításához a XX. századig kellett várni. Ekkor került sor a kaputorony, az öregtorony, a Köves-bástya helyreállítására is. A Dunántúl legnagyobb romvárához kényelmes sétaút vezet. 1989 óta magánvállalkozásban működik, nagyszabású felújítási munkálatokkal, megújuló képpel, hangulatos eseményekkel, várjátékokkal.
A vár után Sümeg legrégebbi műemléke a Szent Ferenc-rendi templom és kolostor, jelentős zarándokhely. 1649-ben kezdtek építeni, értékes a faragott berendezése, a főoltár és mellékoltárok szobrai. A barokk-kori Sümeg hangulatát árasztja a Padányi Bíró Márton püspök által építtetett püspöki palota. A felújításra váró barokk épület 1745-1753 között épült, két évszázadon át volt püspöki lakhely. A római katolikus plébániatemplom 1756-1759 között épült, belsejét Maulbertsch osztrák festő freskó díszítik. A Szent István téren áll Kisfaludy Sándor szülőháza, ma emlékház és városi múzeum.
