Balaton-felvidéki Nemzeti Park
A balatoni táj nemcsak értékével, hanem szépségével, romantikájával, és az évszakonként változó színeivel, hangulatával egyaránt megérinti látogatóit. A vidéken lankás és meredek dombok, szelíd és szűk völgyek, magasabb fennsíkok váltakoznak.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot a magyarországi nemzeti parkok sorában nyolcadikként hirdették ki, annak ellenére, hogy már az 1940-es években interpelláció hangzott el az országgyűlésben egyik tájegységének - a Tihanyi-félszigetnek - első magyarországi Nemzeti Parkká nyilvánítása érdekében.
A Balaton-felvidék természeti és kultúrtörténeti értékeinek védelmére végül 1997. szeptember 23-án hozták létre a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot, melynek Tihanytól a Kis-Balaton mocsárvilágáig terjedő, mintegy 56.000 hektárnyi területéhez a Magas-bakonyi és a Somló Tájvédelmi Körzet, és a három megyében összesen 25 kisebb természetvédelmi terület is hozzátartozik.
A park területén számos fokozottan védett növény és több mint 200 védett növényfaj található, míg a védett, ritka és érdekes állatfajok száma több százra tehető. Az érdeklődőknek a Nemzeti Park területén emlékezetes kirándulási lehetőséget biztosítanak a sétautak, tanösvények és a természetvédelmi bemutatóhelyek.
A nemzeti park kultúrtörténeti értékeit tekintve szabadtéri múzeumhoz hasonlatos, páratlan tájképi adottságokkal, történelmi emlékkel. A múlt üzenetét őrzik a középkori várak, a szigligeti várfal és torony maradványai, Csobánc kőpillérei, a meredek hegykúpon ülő hegyesdi vár, Rezi, Tátika és Zádorvár omlatag falai idézik még a régi várak, korok hangulatát. A Balaton-felvidék szőlő- és borkultúrája kiemelkedő nemzeti örökség.
A Nemzeti Park főbb egységei: Tihanyi – félsziget, Pécselyi – medence, Káli – medence, A Tapolcai – medence és a tanúhegyek, Keszthelyi – hegység, Kis – Balaton
