Porcelánmúzeum - Herend :: A herendi manufaktúra

Magyarország legrégebbi porcelángyárának, a Herendi Porcelánmanufaktúrának alapítása a nemzeti önállósodás idõszakára esik, a magyar polgárosodás szülötte.

Az európai mûvészi porcelángyártás, mely szinte kivétel nélkül fejedelmi, királyi udvari kezdeményezésre indult meg, a XVIII. századi hallatlan fellendülés után erõsen visszaesett, sok manufaktúra meg is szûnt.

Herenden Stingl Vince keramikus alapít egy kis üzemet 1826-ban és kõedénygyártással, valamint porcelán-elõállítási kísérletekkel foglalkozik.

Az üzem új tulajdonosa Fischer Mór 1839-tõl új elképzelésekkel, óriási ambícióval kezdett hozzá a mûvészi porcelán elõállításához. Mivel ebben az idõben a régi klasszikus távol-keleti és európai porcelán étkészletek kiegészítése, pótlása szinte lehetetlenné vált, Fischer Mór törekvése támogatókra talált a magyar arisztokrácia köreibõl.

A készletkiegészítések, a klasszikus porcelánok reprodukálása során felmerült számtalan nehéz feladat nagyszerû megoldása, régi kínai porcelánokhoz megtévesztésig hasonló formák és minták elõállítása, a kitûnõ kivitelezés rövid idõ alatt a szakértõk és gyûjtõk figyelmét Herendre irányította. A mûvészi igényt, saját herendi alkotások elõállítására irányuló törekvést igen rövid idõn belül siker koronázta.

Az Elsõ Magyar Iparmû Kiállítás, az 1845-ös bécsi kiállítás, az 1851-es Londoni I. Világkiállítás, az 1853-as New York-i, az 1855-ös Párizsi Világkiállítás Herend számára a legmagasabb elismerést jelentették.
Az elismerés az uralkodóházak megrendeléseiben is megnyilvánult (Viktória királynõ, I. Ferenc József, Miksa mexikói császár stb.). Példájukat követik az elõkelõ családok, a pénzarisztokrácia több tagja is. A legismertebb minták elnevezése utal az elsõ megrendelõkre (Esterházy, Batthyány, Rothschild, Apponyi).

Elismert gyûjtõk és múzeumok is felveszik a herendi porcelánokat gyûjteményükbe, így Herend a nemzetközileg elismert mûvészi porcelánmárkák sorába lép.
1865-ben I. Ferenc József császár Fischer Mórt a porcelánmûvészetben elért eredményei és érdemei jutalmául nemesi rangra emeli, a Fischer család elõneve: farkasházi. Ezt késõbb Farkasházy alakban családnévként használják.
Az 1867-es Párizsi Világkiállítás jutalma aranyérem, és Fischer Mór a francia becsületrend kitüntetését is megkapta.

1872-tõl a megszûnt bécsi manufaktúra formáit és mintáit farkasházi Fischer Mór császári és királyi udvari szállító jogosan használhatja.

1874-tõl a manufaktúra vezetését Fischer Mór fiainak adja át. Ezt követõen a mûvészeti szempontok háttérbe szorításával a gyártás színvonala is erõsen esett, a gyár többször gazdát cserélt. A mûvészeti irányzattól való eltávolodás a csõd szélére sodorta a gyárat.

Fellendülés csak a század végén következett be, amikor az alapító unokája, Farkasházy Jenõ lett a gyár tulajdonosa (1896). Farkasházy Jenõ képzett keramikus, aki külföldi gyárakban szerzett tapasztalatai alapján az alapító nyomdokain kívánt járni. Kiváló ízlésével ismét felélesztette a régi tradíciókat és emellett újdonságokkal is gazdagította a termékskálát. Az 1900-as párizsi és 1901-es szentpétervári kiállítások nagydíja igazolta törekvéseit. A két világháború között ismét a hagyományos Fischer Mór korabeli termékek reprodukálását folytatják és emellett figurális téren a kor szobrászainak legjobb alkotásaiból magyaros figurák gyártását kezdik meg.
1948-tól a Herendi Manufaktúra állami tulajdonban volt,.az 1993-ban történt privatizáció óta pedig 75%-ban a dolgozók tulajdonában van.

A manufaktúra küldetése: a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. kiváló minõségû, kézmûves úton elõállított luxusporcelánt gyártó, iparmûvészeti és ipartörténeti hagyományokat ápoló, nyereséges vállalkozásként mûködõ, élvonalbeli manufaktúra kell, hogy maradjon, amely szakképzett munkavállalóinak hosszú távú munka lehetõséget biztosít.